A két mondat nem szűnt meg, csak átalakult, és rapszodikusan ugyan, de néha még frissül is. Egyszerűen beépült a poggi.hu birodalomba.

Meg kellene határoznom egy maximumot, ahány hobbival, hosszú távú feladattal és tevékenységgel meg tudok birkózni. Ha ez a számom megvan, akkor ugyan nehezen, és áldozatokkal, de talán meg tudom szervezni úgy az életemet, hogy ne utáljam ennyire.

Hirtelenjében meglehetősen sok szabadidőm keletkezett. Meg kellene tanulnom kihasználni valamire, ahelyett, hogy hagynám elúszni.

Időnként megfordul a fejemben, hogy talán értékes gondolataim vannak, amik mások számára is érdekesek lehetnek. Aztán elképzelem, hogy leülök és leírom őket, és rájövök, hogy a felvetésem hibás volt.

Tudtátok, hogy négyéves lett a két mondat? Én nagyon meglepődtem rajta.

A fülemen jön már ki ez a fordítás. Az imént sikerült leírnom, hogy "Evelyn bácsi és Ted bácsi", és csak harmadik ránézésre tűnt fel, hogy itt valami nem stimmel.

Nem mondhatnám, hogy túl nagy kedvem van kimenni a szakadó esőbe, bevadászni a macskát. De most mit csináljak, ha ez a marha odakinn van?

A macskámról akartam írni. Csak ahhoz nem elég ez a terjedelem.

Azt hiszem, kicsit úgy vagyok a születésnapommal, mint a karácsonnyal. Örülök, hogy évente csak egy van belőle.

Két állatot tartunk itthon. Az egyik a Majom, a másik a Hitvány.

Nap mint nap átfut a fejemen, hogy írni kéne valamit. De ha nem tudok semmi frappánsat kitalálni, akkor minek?

B.Ú.É.K. mindenkibe! Vajon az idén szorgalmasabban blogoló kislány leszek?